Román-magyar kapcsolatok román szemmel – történelmi determinizmus vagy stratégiai partnerség?

Bognár Zoltán felvezetőjében a román-magyar viszony legjelentősebb eseményeit emelte ki, kezdve Trianontól egészen a rendszerváltás pillanatáig. A két népcsoport illetve a két állam közötti kapcsolatokat látszólagos ellentmondások jellemezték. A neves román szakértőket arról kérdezték, hogy hogyan illeszthető a jelenlegi román- magyar viszony a két ország közötti történelmi viszonyrendszerbe, illetve hogyan alakul a két ország közötti kapcsolat az elkövetkezendőkben.

Mindhárom előadó visszatekintve az elmúlt évek eseményeire, megállapította, hogy nagy előrelépések történtek a két ország között, illetve a román-magyar viszony is némiképp rendeződött.

Gabriel Andreescu a román és a magyar civil társadalom szerepét emelte ki a diktatúra utolsó éveiben, mely hozzájárult a diktatúra megdöntéséhez. A rendszerváltást követően az RMDSZ, mint az erdélyi magyarság képviselője lépett a politika színpadára melynek egyik nagy eredménye az 1996-bam aláírt Román-Magyar Alapszerződés, de ezt már koalíciós félként. Ekkor kezdődtek a tárgyalások a magyar kormánnyal, ami évekkel azelőtt elképzelhetetlennek tartottak volna. Az autonómia kapcsán kifejtette, hogy a kulturális autonómia kérdése holt vágányra került, a területi autonómia legfőképp alkotmányossági kérdéseket vet fel, de talán Székelyföld, mint önálló régió lenne a legjárhatóbb út, ahol a román- magyar kapcsolatok tovább fejlődhetnének - emelte ki az előadó.

Gabriel Bădescu Babeș-Bolyai Tudományegyetem Politikatudomány és Közigazgatási Karának dékánja, beszédében több olyan példát felhozott, mely jelzi, hogy a román közösség egyre nagyobb megértéssel van a magyar közösség iránt, tehát a kapcsolatok mindenképp javultak, azonban van még tennivaló utalva az oktatási törvény elfogadásának kudarcára.

Előretekintve a demokratizálódási folyamatok folytatását tartja mely a román-magyar kapcsolatok fejlődésének is újabb lendületet adhat. Továbbá kitért a demográfiai trendekre, melyek a magyar többségű megyéket érinti, az elvándorlás szinte megállt és a népszaporulat pozitív tendenciát mutat.

Ovidiu Pecican, történész, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Európai Tanulmányok tanszékének oktatója

A történész szerint  a magyar-román kapcsolatokban az utóbbi időben nagyon sok fejlődés tapasztalható, a dolgok fejlődtek, de a problémák differenciálódtak. Itt olyan külső tényezőket említett mint az európai integráció, mely mégis demokratikus szervezeti forma, továbbá a globalizációt, mellyel egyre nagyobb teret nyernek a transznacionális vállalatok. Ezeket nem érdekli, hogy magyar vagy román, itt a munkaerő a fontos és a profitot saját szabályai szerint könyveli el.

Visszatekintve a történelem nem tudott olyam momentumokat felsorolni, amikor a magyarok és a románok ennyire együttműködtek volna.

Mára azonban átalakult a politikai elit és a funkcionáriusok rétege és több olyan képviselőnk is van, kiknek legitimitása megkérdőjelezhető, példaként az elnök lányát említve. Egyre nagyobb teret nyer a populizmus, melynek magyar részről Markó Béla a legjelentősebb képviselője. Ez nem volt mindig így –mondta - ő ugyanis átvette a román politikusok attitűdjét, sokat ígér, ígéreteit azonban nem tudja beváltani. Akadnak azonban ellenpéldák is, utalva Borbély Lászlóra, akit az előadó korrekt szavatartó emberként ismer.

Áttérve az aktuálpolitikai kérdésekre Peciacan kifejtette, hogy úgy tűnik, nem találjuk azokat a módozatokat, melyekkel kikerülhetnénk ebből a helyzetből, melyet a válság csak tovább tetézett. 

Azonban az EU csatlakozás egy újabb politikai teret hozott létre, ahol Románia képviseletének megerősítésére kell törekedni. Felvázolta azokat a fontos témákat, melyek Brüsszelt jelenleg foglalkoztatják, a roma kérdés kapcsán megállapította, nem tudunk olyan sokat várni az EU-tól, a romák problémáit itt Romániában kell megoldani.

Előretekintve az előadó a román magyar kapcsolatok javulásában a Magyarország-Románia bilaterális kapcsolatok további fejlődése jelentheti, olyan terveket kell kidolgozni illetve megvalósítani melyből nemcsak mindkét ország, de az erdélyi magyar közösség is profitálhat. 

Megnyitó

Magyari Tivadar, a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese –

Bodó Barna, a Sapientia EMTE Természettudományi és Művészeti Karának docense –

Toró Tibor – főszervező

Egy kis csúszással, bevárva a magyarországi csoportok érkezését 4 óra után pár perccel kezdetét vette az 5. Fiatal Politológusok Konferenciája Kolozsvárott.

A szervezők nevében a résztvevőket a Református Teológia dísztermében Toró Tibor köszöntötte, aki „premiernek” nevezte a konferenciát, ugyanis első ízben került megrendezésre Kolozsváron.

A folytatásban Magyari Tivadar rektorhelyettes barátságos hangon szólt látva a sok fiatal politológust. Beszédében utalva a gazdasági válságra, kiemelte a diákszervezetek és az egyetemek mellett működő kis szakmai csoportosulások fontosságát, méltatta a társadalomtudományok területén elért eddigi eredményeiket, és a további együttműködésre, közös munkára bíztatta.

A Sapientia EMTE képviseletében Bodó Barna a politikatudomány és részdiszciplínáinak kései intézményesülésének nehézségeit vázolta fel, mely nemcsak az erdélyi magyar, de a román politikatudományt is jellemzi.

Prőhle Gergely, helyettes államtitkár, Külügyminisztérium

Az államtitkár Úr előadásában két nagyobb problémakört érintett, egyrészt az EU aktuális problémáit, másrészt a magyar EU-elnökség legfontosabb dilemmáit.

Az EU problémáinak felvázolása kapcsán kitért a multikulturalizmusra, melynek kudarcáról Angela Merkel a hetekben nyilatkozott, az energiabiztonságról, a török csatlakozás dilemmáiról, a roma kérdésről és az iszlám világ Európára gyakorolt hatásairól, veszélyeiről.

A közelgő EU-elnökség átvételének kapcsán kifejtette, hogy Magyarország nagyon nehéz időszak előtt áll, ugyanis a Lisszaboni Stratégia életbe lépése után, olyan változások történtek, melyek az elnökséget új, eddig nem tapasztalt kihívások elé állítják. Összegezve mondandóját kifejtette, hogy az elnökség nem a magyar állam sajátos ambícióinak, nemzetpolitikai célkitűzéseinek intézményes kerete. Az magyar elnökség sokkal inkább egy olyan „gépezetté”  kell váljon, mely folytatja az elkezdett feladatokat, projekteket, illetve a felmerülő problémákra újabb megoldásokat kell kidolgozzon.

EURÓPA KÖZEPÉN?!

Integráció, stratégiai partnerségek és határon túli magyarok

Koncepció:

A kelet-közép-európai államok sikertörténetnek elkönyvelt európai uniós csatlakozására szép lassan már történelmi távlatokban tekinthetünk, azonban a folyamat következményeinek teljes felmérése, illetve lehetőségeinek teljes kihasználása még várat magára. A 2004-es és 2007-es csatlakozás gyökeresen megváltoztatta mind Magyarország, mind pedig a magyar nemzet lehetőségeit, egyben esélyt adva egy más típusú nemzetpolitikára, de külpolitikára is. A küszöbön levő magyar soros EU-elnökség egy újabb lehetőség lehet a „magyar érdek” érvényesítésére. Ezt látszik erősíteni a szorosabbá fejlődő, az uniós realitások által egyengetett magyar-román stratégiai partnerségi viszony is.

A kérdés azonban nem ilyen egyszerű. Nemzeti érdekről, határon túli magyarságról tudományosan beszélve, mindig egy olyan „szürke zónában” találjuk magunkat, ahol a definíciók konstrukciója, a politikák világos körülhatárolása kiemelten fontos. Külső szemlélő hajlamos a nemzeti érdeket adottnak venni, habár az majdhogynem kizárólag az állami és társadalmi láthatatlan hálózatok egyeztetésének eredménye. Anyaországi, de más többségi szemlélő hajlamos a határon túli magyarokat egy olyan egységes monolitként kezelni, amely egy testként mozog, és egy véleménnyel rendelkezik, habár az ideológia, érdek és érték-pluralizmus itt is legalább annyira jellemző, mint más társadalmak területén.

 Az 5., jubileumi Kárpát-medencei Fiatal Politológusok Konferenciája célkitűzése a nemzeti érdek három nagy fontossággal és aktualitással bíró pillérének – az európai integrációnak, a környező országokkal kialakított stratégiai partnerségnek és a nemzetpolitikának – körüljárása, amely nagyban meghatározza Magyarország, de Románia és az erdélyi magyarság mozgásterét és célkitűzéseit is. Mindezt egy olyan sajátos erdélyi szemlélettel megfűszerezve, amely árnyalhatja az erdélyi magyarságról kialakított képet, egyben betekintést engedve ennek belső vitáiba, paradigmikusan különböző megközelítéseket biztosítva az érdeklődő résztvevő számára.

Ugyanakkor, az előadások keretén belül a résztvevők megismerkedhetnek az a romániai és romániai magyar társadalomtudományi szakma kiemelkedő kutatóival, az erdélyi magyar politika szereplőivel, fő ideológusaival illetve elemzőivel, akik talán részben ismerős, de újszerű témákról is fognak beszélgetni, vitázni.